Ebben a kis kiugró részben nem családunkról, hanem várandóssággal, szüléssel és gyermekágyban szerzett tapasztalataimról írnék.
-szülésre és az utána következő időkre legalább annyira fontos a lelki, mint a tesi felkészülés, ebben nyújt segítséget a jóga, mely kettő az egyben hatás mechanizmussal működik :), abban már viszont sajnos nem hiszek, hogy mindegyik helyen ugyanazt kapja az ember;
ilyenkor inkább a kisebb csoportokban végzett jóga a célravezető, ahol tényleg kizáródik a zaj és a terem hatás..., nem elhanyagolható az oktató személyisége sem, nekem volt szerencsém egy szintén várandós állapotban lévő remek, kellemes hangú és jókedélyű jógaoktatóhoz, ami mindenképpen meghatározta az órák hangulatát
- valószínűleg minden kapcsolat más és más, így nem mindenkinek adatik meg a Társával való kötetlen, meghitt, mindenestés beszélgetés, de sok esetben rajtunk, nőkön múlik, mennyire vonjuk be a Férfit eme valójában igen nehezen szavakba önthető állapotba, állapotunk adta érzéseinkbe, de ezért küzdeni kell, ha másképp nem megy, az elején kicsit erőltetni!
- csak azt és annyit tegyük és együk, ami jólesik ( ennek megoldása többedik gyermek jövetele esetén nem mindig egyszerű, de legalább törekedhetünk a minél nagyobb harmóniára )
- zene, zene, zene! Valahogy a legtöbben nem vágyunk ilyenkor rock-ra és metálra, mégha egyébként bírjuk ezeket, akkor sem! Ne legyünk restek megkeresni a lelkünknek legkellemesebb dallamokat! Ki tudja, talán szülésnél is velünk lesznek e kellemes hangok, nemcsak segítőink egyikeként, hanem, hogy még emlékezetesebbé és felidézhetőbbé tegyék majd ezt a napot...
- "jótékony" félelem: azért használom a "jótékony" jelzőt, mert érzésem szerint kétféle félelem létezik ezesetben: az előbbi és a "görcsös";
első szülésem előtt még nem tudtam, mire számítsak, nem gondoltam sokat a fájdalomra, a "nem félsz a szüléstől?" kérdésre sorozatosan és magabiztosan vágtam rá, hogy "nem, valahogy semmi félelem nincs bennem", és óriási fájdalomként éltem meg a szülést, ami kicsit beárnyékolta akkori örömömet..., ma már tudom, nem a fájdalom volt nagyobb, mint másodszor, hanem a "jótékony" félelem hiánya okozott számomra "padlóra csapó meglepetést"
- "erős vagyok": érezni és tudni, hogy erősek vagyunk, az egyik legfontosabb, amit a tarsolyunkban kell tartanunk a szülésre és a megfelelő pillanatban előkapnunk
- "irányítás-koncentráció": sokan mondják, a szülés során a nő szinte önkívületi állapotba kerül, nekem ez lett volna a legrosszabb..., az egyik legemlékezetesebb megjegyzésem a szülés után néhány órával az volt, hogy "ura voltam a helyzetnek, végig én irányítottam", bár nem voltam soha egy adott dologra jól, huzamosabb ideig koncentráló, aznap, ott mégis sikerült, persze nem egyedül...
- a "divatos" HOMEOPÁTIA: mivel várandósan, szülés alatt és szoptatós kismamaként sem igen ajánlott szinte semmilyen gyógyszer szedése, emiatt számos kiadvány létezik arról, mely homeopátiás szereket, teákat, olajokat mire és hogyan tudjuk használni várandósságunk alatt, vajúdáskor és a gyermekágyas időszakban, laikus lévén nem írok inkább különböző készítményneveket, ezek úgyis fellelhetőek kis keresgélés után;
egyetlen, számomra igen hatékony szert azonban szeretnék megemlíteni, mely segít a szülés utáni megviselt, ásványi anyagokból kiürült szervezet "helyreállításában", ezek pedig a sokak számára jól ismert Schüssler sók;
egy kis kiadványban értesültem róluk és az ebben foglaltak alapján 3 szert emeltem ki, amit szülés után pár nappal el is kezdtem szedni és 3 hónapig folyamatosan szedtem őket: Nr.5 Kalium Phosphoricum, Nr.7. Magnesium Phophoricum, Nr.11 Silicea ( eleinte reggel délben este kb. 6 hétig 1-2-1 arányban, utána reggel és este ). Jótékony hatása leginkább abban mutatkozott meg, hogy kiegyensúlyozottá tette a rendszertelen pihenéseket - mely egész kicsi baba mellett velejárója a létnek - helyre tette a "hormonok játékát", kiegyensúlyozottságot adott. Az utóbbi persze Férjem igen nagy szerepvállalásának is köszönhető volt, mellyel segített és velem volt mindenben. Köszönöm Neki százszor is!